Hogy kezdődött mindez

Az egész jóval azelőtt kezdődött, hogy egyáltalán tudtam volna. Már gyerekkoromban is szerettem a járműveket, annak ellenére, hogy látássérültem. Tudtam, hogy sose fogok tudni jogosítványt szerezni, nem is zavart, de nem akadályozott meg abban, hogy érdeklődjek a közlekedési eszközök iránt. Valójában egy zöld Škoda 120L-rel kezdődött, ami a szemközti szomszédoknál volt. Minden alkalommal ott kellett lennem, amikor elkezdték. Már csak a ház előtt kellett állnom és hallgatnom. Aztán egyszer, amikor talán hat-hét éves voltam, beültettek az autó volánja mögé, és engedték, hogy megérintsem az egész belső teret, beleértve az összes kapcsolót is, így beleszerettem az autóba. Egy kígyó volt, szóval még a kerek lámpákkal együtt is gyönyörű. És akkor mondtam, hogy egyszer veszek egy ilyen autót. Akkor persze nem tudtam, hogy ez egy nagyon régi autó és nem gyártják, a miénk már volt egy fekete Favorit, de ez már nem vonzott. Teljesen más volt a belseje és a hangja, már nem volt olyan szép, mint a százhúsz szomszéd.

Eltelt néhány év, és megváltozott az érdeklődésem, a számítógépek és a zene került az első helyre, és a 2005-as évek elenyésztek. 2022-től 120-ig tulajdonképpen egyetlen egyet sem láttam, ami megváltozott, amikor lehetőségem nyílt egy veterán magángyűjteménybe nézni. Teljesen felfrissítette a memóriámat és a szép emlékeket, a Škoda 105L, Škoda 125L és 1000L és 120MB volánja mögött mindenre emlékeztem. Eszembe jutott gyerekkori álmom, és mivel semmi akadálya nem volt, hogy Skodát vegyek, megcsináltam. Van egy gyönyörű, megkímélt Škoda XNUMXL-em, amivel el tudom vinni magam, ahova kell. A történetnek azonban még koránt sincs vége...