Szakasz: Egy vak Škodovák szíve - blog

Nagyon régen írtam itt egy cikket. És a podcastok sem sokkal jobbak, de tél volt, és nem sok minden történt télen. A szezon azonban lassan újra beindul, így ideje elkezdeni a téliesítést.

Nem számítottam rá, hogy szerencsém lesz, és megtörtént. A történelmi járművek mai összejövetelén Orlovában nagyon jól éreztem magam. Megnéztem egy sor külföldi autót, a külföldiek közül leginkább az 301-es Peugeot 1934 érdekelt, de aztán elmentem megnézni a Skodákat. Végre tudom, hogy néz ki a 110R, az 1000 MB utolsó generációja, felüdültem, hogy milyen szép a régi Felicia, de aztán megláthattam valamit, ami igazán nem látható. Egy gyönyörű autó 1957-ből. Spartak volt, és mondhatom, nagy élmény volt. Nem csak én tudtam megérinteni, de a tulajdonos is hajlandó volt elindítani helyettem. Mindenre számítottam, zajra, füstre, bűzre... De ebből semmi nem történt. Spartak tényleg elképzelhetetlenül csendes volt, százhúszan ordítanak ellene, mint a tehén.

Remélem, hogy a következő találkozókon még találkozom a Spartakkal, és lesz szerencsém egy Tudort vagy egy Škoda 1200-at látni. Én is nagyon szeretnék egy régi Feldát, vagy akár Spartakot vezetni, azok voltak és vannak tényleg szép autók, a Škoda 120-tól nekem úgy tűnik, hogy már nem olyan szépek a formák, azok már ilyen dobozok. Talán most már értem, miért nevezték a XNUMX-as éveket és későbbi éveket koporsónak.

Valószínűleg senki sem tudná reggeltől estig az autózásnak szentelni magát, mindenkinek szüksége van néha egy kis szünetre. Bár nagyon intenzíven a flottámnak szentelem magam, van amikor egyszerűen ki kell kapcsolnom.

A világ első ilyen jellegű tapintható közlekedési kiállításának megépítése nagyon hosszú táv, és még sokáig lesz is, ezért ma egy teljesen más hordóból származó autókról szeretnék beszélni. És személy szerint számomra ez nagyon inspiráló, ezért feltétlenül olvassa el és terjessze az igét.

Már láttam magam, hogy a városi rendőrségre menet első pénzbírságomról írok egy cikket. Miután azonban elhagytam a városi rendőrséget, kissé módosítanom kellett a cikk koncepcióján. A 2000 CZK-ig terjedő bírságot végül nem fizették be.

Néha a szerencse csak téged akar. És abban a pillanatban, amikor az ember már azt hiszi, hogy elkerüli, valami jön, amire nem számított. És ez volt az én esetem is. A véletlennek és a történelmi Škoda járművek iránti szenvedélyemnek köszönhetően nem csak álmodhatok, hanem meg is élhetem álmaimat.

Nekem nem jött be és én is kipróbáltam. Folyamatosan olvasok arról, hogy létezik valamilyen mesterséges intelligencia chat. Feliratkoztam, és a következő parancsot adtam a mesterséges számítógépnek, őszintén megdöbbentem az eredménytől, vagy megjósolhatja a jövőt?

Ezt támogatom. Normál közúti forgalomban a vakoknak tényleg nincs mit tenni a volán mögött. És én magam sem mernék ilyesmit csinálni. Még akkor sem, ha az autósiskola oktatója felajánlotta, hogy üljön az utasülésre, és vele két közlekedési rendőr, akik mögém ülnek. Soha ne utazzon látás nélkül. De pont ezért van itt a Tyflocentrum és a volán mögött ülő Vakok Egyesülete, akik olyan helyen szerveznek nekünk rendezvényeket, ahol erre lehetőség van. Három rendezvényen személyesen vettem részt Tífusz Központ Olomouc regionális munkahelytel Prostějovban. Az eseményt (Un)ordinary ride-nak hívták, és háromszor került megrendezésre a bochoř-i repülőtéren. És ott tapasztalhattuk meg, milyen a volán mögött egy autósiskola oktatójának vezetésével. Letértünk az útról, a repülőtér zárt területén, és egy kifutón haladtunk. És már nagyon várom a júniust, a Panenský Týnec nevű rendezvényt, amit az egyesület szervez Vak a volán mögött. Az autók és teherautók mellett lesz még retro ablak, Velorex, Trabant, de busz és egyéb közlekedési eszközök is. A Bochora esetéhez hasonlóan a rendezvény előre egyeztetett helyszínen zajlik majd, és egy tapasztalt csapat kísér el minket a túrán. A biztonság mindig a legfontosabb ezeken a rendezvényeken. Nagyon örülök, hogy léteznek ilyen rendezvények, és szilárdan hiszem, hogy szaporodni fognak.