Nem számítottam rá, hogy szerencsém lesz, és megtörtént. A történelmi járművek mai összejövetelén Orlovában nagyon jól éreztem magam. Megnéztem egy sor külföldi autót, a külföldiek közül leginkább az 301-es Peugeot 1934 érdekelt, de aztán elmentem megnézni a Skodákat. Végre tudom, hogy néz ki a 110R, az 1000 MB utolsó generációja, felüdültem, hogy milyen szép a régi Felicia, de aztán megláthattam valamit, ami igazán nem látható. Egy gyönyörű autó 1957-ből. Spartak volt, és mondhatom, nagy élmény volt. Nem csak én tudtam megérinteni, de a tulajdonos is hajlandó volt elindítani helyettem. Mindenre számítottam, zajra, füstre, bűzre... De ebből semmi nem történt. Spartak tényleg elképzelhetetlenül csendes volt, százhúszan ordítanak ellene, mint a tehén.
Remélem, hogy a következő találkozókon még találkozom a Spartakkal, és lesz szerencsém egy Tudort vagy egy Škoda 1200-at látni. Én is nagyon szeretnék egy régi Feldát, vagy akár Spartakot vezetni, azok voltak és vannak tényleg szép autók, a Škoda 120-tól nekem úgy tűnik, hogy már nem olyan szépek a formák, azok már ilyen dobozok. Talán most már értem, miért nevezték a XNUMX-as éveket és későbbi éveket koporsónak.