Ha Ön Jára Cimrman megrögzött rajongója, biztosan ismeri az Egy osztálykönyv elvesztésének nyomozása című művet, és biztosan emlékszik arra a jelenetre, amikor Ladislav Smoljak tanár úr, mint egy tanár, leírja Jaroslav Vajgl úrnak: mint egy tanfelügyelő, az osztálytalálkozók rendje. Egyszerűen felejthetetlen az a "bolond, debil, debil, debil, debil, debil..." egyszerűen felejthetetlen. A pénteki vicces esemény után pedig azt tudom mondani: „Hold, idióta, idióta, idióta, idióta, idióta, csak ott Vlček egy idióta és egy idióta!” De mi és hogyan történt valójában? A cikk egy kicsit hosszabb lesz, úgyhogy dőljön hátra és olvasson tovább.

Egyszerű terv

A vírus alábbhagyott, ezért úgy döntöttem, hogy egy időre leállítom a Touch the Traffic projekt marketingjét, és felveszek néhány hangszünetet, amelyek bizonyos körülmények között elkísérik a podcastokat. Így hát fogtam a legjobb hangrögzítő berendezésemet, pakoltam egy külső mikrofont, és a fehér Škoda 120L-hez mentem.

Az elején minden jól ment, de a munka felénél elkezdett ömleni, mint a vödörből, amit nem bántam, végül is bent voltam az autóban. Körülbelül húsz percig vártam így, és miután az eső annyira alábbhagyott, hogy már nem zavarta a felvételemet, folytattam a munkát. És akkor megtörtént. Abszurd biztonsági okokból bezártam magam a kocsiba, beültem a vezetőülésbe, és elkezdtem több hangot rögzíteni. A felvétel elsőre nem sikerült, ezért kicsit késlekedtem. Folyton azt mondogattam magamnak, hogy ne felejtsem el kinyitni a vezetőoldali ajtót, amikor kiszállok. Körülbelül az ötödik próbálkozásra sikerült a felvétel, én pedig örömmel, hogy végre sikerült, kiszaladtam a kocsiból, a hátsó ajtózárat tapogattam, és az utolsó pillanatban, amikor már nem lehetett mit tenni, mert az ajtó már megvolt. becsukva rájöttem, hogy az összes többi ajtó zárva van. Akkor most mi van? Több piacképes nő kirepült belőlem, mert a kocsiban voltak a kulcsok, járt a motor, a táskámban a mobiltelefon és a fehér pálca. Azt is, hogy vannak jó barátaim, és hogy nem hülyék, és hozzám hasonlóan a legőrültebb őrültségen is tudnak nevetni.

Hála Istennek van két mobilom. Egy magán és egy üzleti célra. Nem szeretem, ha a privát dolgaim összekeverednek az üzlettel. Így hát Milena Milenát futni hagytam, és elmentem a másik mobiltelefonért. Szerencsére a kabátomban volt a ház kulcsa, így bejutottam a panelházba és a lakásba is. Megkerestem az első névjegyet, ami eszembe jutott, és szerencsére akkor történt, amikor Vašek még a műhelyben volt. Megígérte, hogy kiás valamit, amivel megpróbáljuk kinyitni a kocsit és jön.

Mindennek happy end van

Körülbelül fél óra múlva megérkezett egy nevető Vašek, aki elment meghódítani Milenámat. De egyikünk sem tudhatta, hogy lesz ez, mert Vašeknek is ez volt az első eset, hogy szó szerint be kellett törnie egy lezárt autót. Azt persze itt nem írom le, hogyan szállt be a kocsiba, de kb másfél perc alatt a hátsó ajtót nemhogy kinyitották, de ki is nyitották, anélkül, hogy bármiben is sérült volna.

befejezésül

Az egész esemény végén Vašek barátságosan megveregette a hátamat, és mosolyogva így szólt: "Egy nap meg kellett történnie, de inkább elviszem a szerszámot, amivel kinyitottam az autót, mert még mindig le tudja zárni!" tanulságokat? Ne zárja be magát feleslegesen. 🙂